A
tálcán az ott hagyott gyöngyök várják sorsukat, hogy valaki szépen,
megtervezve, pontosan felfűzze őket.
Minden a helyére kerül, kiszámítható,
átalakítható, a lánc egésszé kovácsolja össze a „különt”.
A kéz néha meg-megremeg,
hiszen csak magára számíthat. Szeretne erős, téphetetlen lánccá kovácsolódni a
gyönggyel.
Egy forró gondolat fut rajta végig.
S a könnyek gyöngyként gurulnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése