Kifordult
a szememből
s azon az úton haladt tovább
amely a palánk mögött
porzik fehéren.
Csak
az az út
világított előtte
s csak én tudtam távozását.
Tépett rongyok
a
csillagtalan égen.
Valamiféle állat vinnyog
a szél karmai között.
Mintha
viharban állnék
pedig csend van
befonnak az éjszaka szárnypihéi
lélegezni sem
merek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése