2015. április 24., péntek

Kassák Lajos: Ő is

Kifordult a szememből 
s azon az úton haladt tovább 
amely a palánk mögött 
porzik fehéren. 

Csak az az út 
világított előtte 
s csak én tudtam távozását. 

Tépett rongyok 
a csillagtalan égen. 

Valamiféle állat vinnyog 
a szél karmai között. 

Mintha viharban állnék 
pedig csend van 
befonnak az éjszaka szárnypihéi 
lélegezni sem merek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése