Vízcseppek
vagyunk, jelentéktelen, szürke kis patkányok mind, mindannyian. Néha fent
vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig,
keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk.
Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a
mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése