Emylia Hall: Nyarak könyve (részlet)

Van a gyanútlanságnak valami szomorú poétikája. Minden ránk szakadó katasztrófa előtt ott van a megelőző idő, amikor még tökéletesen tudatlanok voltunk. Nem is igen tudtuk, mennyire boldogok vagyunk. Bár meg tudnánk tanulni a hétköznapokat megünnepelni, ahogy feltűnés nélkül kezdődnek, és jelentéktelen mederben folytatódnak. Mint a tegnapi nap, meg az előtte levő, mikor kicsik és múlandók voltak a bosszúságok: egy kora reggeli fejfájás homályos pereme, a cukor kavarása közben kiömlött kávé, a hirtelen felismerés, hogy pirítóst tettem a sütőbe, és édes illata épp kezd komássá válni. Ezeket a napokat kéne megbecsülni. Az ilyen napokon kéne megállni, hálát adni. És közben tudatosítani, hogy készen állunk, tettre készek vagyunk. Ha most leszakad az ég, legalább esélyünk van elkapni.