Az
alvó házból csöndesen
kijött a feleségem,
egy könnyű felleg úszik épp
fölötte
fenn az égen.
Mellettem ül és a hajnali
nedves füvek most boldogan
felé
sikongnak, hallani
és fordul már a hallgatag
virágok szára, jár a fény
s
megvillan rajtuk néhol,
nesz támad itt, toll villan ott
s kakaska kukkorékol.
Rigó pityeg választ s a kert
susogni kezd, minden bokor
alján apró fütty
bujdokol,
kibomlik sok hűvös levél,
s felfénylik itt egy szalmaszál
a fűben és
két ág között
kis pókok fényes szála száll.
Ülünk a fényben, hallgatunk,
fejünk
felett a nap kering
s lehelletével szárogatja
harmattól nedves vállaink.
Örülök, hogy olvashattam. Kedvelem Radnóti Miklós költészetét. :)
VálaszTörlésBoldoggá tesz, hogy számodra is kedves volt az összeállítás egy oly költő tollának hegyéből származó csokorból, aki számomra a legkedvesebb....Radnóti életműve, munkássága, hű szerelmi kötődése és emberi példamutatása mind az írásaiban, mind az embertelen időkben fellelhető volt......s ez mélyen elgondolkodtató, és követendő.
VálaszTörlés