Rojtszélű
takaróját magamra rántom a létnek, elbújok minden elől, ami szem elé kerülhet
(hogy maradhasson bennem egy cseppnyi igaz jóság), és élek azok mélységében, akik
élet-macskaköveimen még kopogva járnak-kélnek...
A legszebb Takaród Neked van, és nem csak szép, de értékes is. Néha titokban megérintem a rojtját, de nem zavarólag, csak annyira, hogy átvehessem puhaságát.
Drága Éva, sosem tudnád zavaróként elhozni jelenléted. Kedves szavaiddal zavarba hozol és köszönöm, hogy úgy éled át az ittlétet, ahogy szőni vágyja a gondolatokat ide a lélek.
A legszebb Takaród Neked van, és nem csak szép, de értékes is. Néha titokban megérintem a rojtját, de nem zavarólag, csak annyira, hogy átvehessem puhaságát.
VálaszTörlésDrága Éva, sosem tudnád zavaróként elhozni jelenléted. Kedves szavaiddal zavarba hozol és köszönöm, hogy úgy éled át az ittlétet, ahogy szőni vágyja a gondolatokat ide a lélek.
VálaszTörlés