2016. március 5., szombat

A lét határán üldögélve, talpam alatt gördült tova pár ördögszekérre csontosodott arcvonásod, és mély(em)be hulló sziluettje után nem vetődtem többé. Felnyögtek pernyéi a rád-gondolás perzselő hiányának, majd füstízű szavakat formáltam neved köré. Elefántcsonttornyomban megbékélve hagyom rám rontani pilláim alá rejtett elevenséged.

Moha

2 megjegyzés:

  1. "Látlak, ha nem vagy itt,
    hallom a csendjeid,
    ami körbevesz, néha megsebez,
    némán átjárja életem perceit."
    -ossian-


    Z.


    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés