A lét
határán üldögélve, talpam alatt gördült tova pár ördögszekérre csontosodott arcvonásod,
és mély(em)be hulló sziluettje után nem vetődtem többé. Felnyögtek pernyéi a
rád-gondolás perzselő hiányának, majd füstízű szavakat formáltam neved köré. Elefántcsonttornyomban
megbékélve hagyom rám rontani pilláim alá rejtett elevenséged.
Moha
"Látlak, ha nem vagy itt,
VálaszTörléshallom a csendjeid,
ami körbevesz, néha megsebez,
némán átjárja életem perceit."
-ossian-
Z.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés