Milyen
jó volna mindent visszakeresni; ifjúságunk tarka perceit, szavaink dallamát,
ruhánk, hajunk régi színét s az akkori napsugárét, mely szökdelt és fényesedett
rajtunk! És minden velünk történtnek elfeledett, nem is tudott okait, melyek ott
rejtőznek bizton e kiveszett vagy begubózott napok szürke mélyén, a lelkünk
valami titkos redője mögött. Jó volna most – mert minden dolog közül e
nagyvilágon magamnak mégis én vagyok a legérdekesebb-, ha itt egyszer színét
hagyja minden, és elszürkül körülöttünk a tájék; csak azokat a napokat
veszítettük el igazán, amelyekre nem emlékszünk...
Kaffka Margit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése