Kerestelek lélekszobáimban évhosszú időkön át, felsejlő hangod mindenkor más irányból szólt hozzám, és amikor úgy hittem rád találtam, zárt ajtód előtt belegömbölyödtem az ottléted nyugalmába...mára a résnyire nyíló ajtó reménysége (is) lettél.
Moha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése