Novák Noémi: Kavics

 
fák az égre futnak

csak sóváran nézem

zörgő zsírpapír-nap

csomagol, s a fészken

még nincs pettyes tojás

levél se takarja

szemérmetlen ágát

decensen a fának

szemérmetlen leszek

magam is, ha látlak

Isten, végy öledbe

Isten... végy öledbe
markolj össze egypár

keresetlen szóval

hogy sebző szerelmem

kerekre csiszoljam

aztán ülj egy dombra
figyelj a zenére

s szépen, óvatosan
rakj a tenyerébe

Novák Noémi

 
Az emberi jellem mindaddig megismerhetetlen, amíg el nem jön a próbatétel napja. Ez a próbatétel legtöbbünknél az élet korai szakaszában jön létre. Az ember eléggé hamar szembekerül azzal a ténnyel, hogy meg kell állnia a maga lábán, szembe kell néznie a veszélyekkel és nehézségekkel, és hogy a maga módján kell megbirkóznia velük. Ami lehet egyenes mód és lehet csalárd - de bármelyik is, az ember rendszerint már korán megtudja, hogy milyen fából faragták.

Agatha Christie

Vajon tudunk-e teremteni egy olyan tulipáncsokrot, amely sosem volt még? Mondjuk, egy olyat, amelyben egyetlen szárról tizenhét különböző tulipán nyílik, és mindegyik tulipán kelyhében egy gyűszűnyi aranymadár énekel? A fantázia segítségével széttörhetők a tapasztalás és a gondolkodás sémái, megláthatók, megteremthetők és megtapasztalhatók olyan világok, amelyek mindennapi körülmények között nem érzékelhetők.

Boldizsár Ildikó

Nagy István Attila: A vágy

 
A vágy nem ismeri az utakat,
sem a félelem útvesztőit,

csikorító télben virágzik,

rozsdamarta őszben tündököl.

A  vágy nem ismeri a rácsokat,

a megbotló szív rohamait,

hínáros szavakat nem suttog,

nem hazudik vérbő dáliákat.

A vágy nem ismeri az álmokat,

a lélek feketülő éjszakáit,

látomások hálójában nem remeg

ablak négyszögében nem istenül.

A vágy nem ismeri az elmúlást,

krizantémok szirmain nem pihen,

él kortalanul homlokunk mögött:

lobogtatja a létezés szele.

A vágy csupán önmagát ismeri.

Nagy István Attila