Nem kérdezek semmit, - mit is mondhatnál -,
hisz gyolcsból szőtt szólepled az álca.
Ellobbant tarlótűz hamva a nyár,
avarba hullt álmaink románca.
A kérdéseket se magyarázom.
Önző vagyok, hogy boldogabbnak láss
magadnál, akkor is, ha megalázol
s elemészti szívem a hallgatás.
Mit elvettél, már nem adhatod vissza.
Mélybe zuhantam, mint a kőszikla,
még kapaszkodom beléd, - mindhiába -.
Nem kérdezek semmit, hogy visszakérdezz,
elsiratlak mielőtt visszatérhetsz
újra társnak. A társtalanságba.
Seres László
Drága Moha!
VálaszTörlésFolyton meglepsz hozott versekkel, ez is most az egyik csoda!
Köszönöm, hogy olvashattam!
Végtelen baráti szeretettel gyengéden ölellek:
Miki
Nagyon szép.
VálaszTörlésKedves Miki!
VálaszTörlésIgazán kedves visszatérő jelenléted.
Baráti üdvözlettel
Moha
Kedves Márta!
VálaszTörlésEz a vers annyi rejtett és nyílt szóképpel jelenteti meg mondanivalóját...köszönöm, hogy velem együtt gyönyörködtél benne...megtisztelő ittléted.
Szép estét
Moha
Jó nálad, otthonra lelni:)
VálaszTörlésÖlellek végtelen szeretettel.Magdi
Drága Magdi!
VálaszTörlésMindenhova a meghittség varázsát viszed, csak köszönni tudom, hogy folyvást megtisztelsz szereteteddel...köszönlek!
Mindig boldogság, ha itt vagy!
Sokat gondolok Rád, szeretettel
Moha