2011. január 24., hétfő

Nem kérdezek semmit...


Nem kérdezek semmit, - mit is mondhatnál -,
hisz gyolcsból szőtt szólepled az álca.
Ellobbant tarlótűz hamva a nyár,
avarba hullt álmaink románca.

 A kérdéseket se magyarázom.
Önző vagyok, hogy boldogabbnak láss
magadnál, akkor is, ha megalázol
s elemészti szívem a hallgatás.

 Mit elvettél, már nem adhatod vissza.
Mélybe zuhantam, mint a kőszikla,
még kapaszkodom beléd, - mindhiába -.

 Nem kérdezek semmit, hogy visszakérdezz,
elsiratlak mielőtt visszatérhetsz
újra társnak. A társtalanságba.

Seres László

6 megjegyzés:

  1. Drága Moha!
    Folyton meglepsz hozott versekkel, ez is most az egyik csoda!
    Köszönöm, hogy olvashattam!
    Végtelen baráti szeretettel gyengéden ölellek:
    Miki

    VálaszTörlés
  2. Kedves Miki!
    Igazán kedves visszatérő jelenléted.
    Baráti üdvözlettel
    Moha

    VálaszTörlés
  3. Kedves Márta!
    Ez a vers annyi rejtett és nyílt szóképpel jelenteti meg mondanivalóját...köszönöm, hogy velem együtt gyönyörködtél benne...megtisztelő ittléted.
    Szép estét
    Moha

    VálaszTörlés
  4. Jó nálad, otthonra lelni:)
    Ölellek végtelen szeretettel.Magdi

    VálaszTörlés
  5. Drága Magdi!
    Mindenhova a meghittség varázsát viszed, csak köszönni tudom, hogy folyvást megtisztelsz szereteteddel...köszönlek!
    Mindig boldogság, ha itt vagy!
    Sokat gondolok Rád, szeretettel
    Moha

    VálaszTörlés