Elfutni volna kedvem,
menekülnék messzire,
nem is olyan messze, csak
odaborulnék a szívedre.
Hallgatnám csendben,
érezném mennyire dobog,
válaszul visszadobognám:
Még mindig a tiéd vagyok!
menekülnék messzire,
nem is olyan messze, csak
odaborulnék a szívedre.
Hallgatnám csendben,
érezném mennyire dobog,
válaszul visszadobognám:
Még mindig a tiéd vagyok!
Várok Rád - félek nem látsz,
nem ér el, de nyújtom a kezem,
elfelejtettél - mit tegyek? -
mondd meg Kedves, nekem.
Úgy hiányoznak a szavak,
a szád, a mosolyod, a szemed,
csak az emlékeimben él, milyen
gyöngéden érintett a kezed.
Néha elcsitulsz bennem,
néha a pokol tüze éget,
mert tudom, hogy nem lehet,
nem szabad szeretni Téged.
Parancsolnék én a szívemnek,
ne verjen, ne dobogjon hiába,
mégis - mit tehet az ész, ha
a szív érzi, ki az igazi párja.
Elfutni volna kedvem,
nem is olyan messzire,
a karjaid közé, csak
odaborulni a szívedre.
P.Pálffy Julianna
Drága Moha!
VálaszTörlésKöszönöm ezt a szépséget Neked!
Nagyon szép és meghatót hoztál megint, nem minden nap olvas az ember ilyen szépséget!
Itt pihen a lélek NÁLAD!!!
Ölellek gyengéd baráti szeretettel:
Miki
Drága Moha!
VálaszTörlésAnnyira tetszik, hogy elviszem blogomra!
"mégis - mit tehet az ész, ha
a szív érzi, ki az igazi párja."
Így érzem én is!
Köszönettel
Miki