Vágyban égve

Megtört a csend,

körbeszelt a végtelen mennyillatú

közelség,

boldogságba mártott szelídség

aprózta a megváltott időt,

és életté álmodott percek között

sejtelmes mosolyban ringott

őrültnyi lázunk.

Kerestem azt a szót,

mit ajkadról elcsent a szél,

hideg volt, s a havas tér

mégis oly nyugodt.

Kezemben kezed szorított

féltőn forró érintéseket,

s ahogy lassú békémben

átjárta tested a képzelet,

hangod robajába szóródott

telhetetlen szívem.

Válóczy Szilvia