2011. február 4., péntek

A csók


Talán a virágok kelyhében rejtőző színes pillangó
Sziromba bújtatott nászi tánca lehet olyan könnyed,
Mint mikor ajkam ajkaiddal érintkezve, selymesen
Puha csókjaidtól vállaidra hullat néhány éji könnyet.
Vagy talán az ábrándos nap aranyszárnyú pille álma az,
Mi oly égető, mint hozzám simuló tested, mikor ölelsz.
Hisz tested vonzásától fellángol köröttem minden olyan
Rezdülés, mit már akkor érzek, ha elmerengve figyelsz.
Csókolhatsz bárhogy! Vadul szeretve, vagy szelíd szemű
Őzként, mely csapdájában sem harcol életösztönével,
De űzött vadként is, mely láncokat tép ízekre, ha csalárdul
Befogva fogolyként néz szembe az ember erejével.
Lágyan is szerethetsz! Ringathatsz apró gyöngyszemként,
Mit párnád alatt rejtegetsz, míg le nem száll az alkony,
S ha a csillagporos éjszakákban, apró tüzek lobbannak,
Engedd, hogy a vágy érzése még ajkadon csillanjon…

Kun Magdolna

1 megjegyzés:

  1. Drága Moha!
    Egy csodálatos verset hoztál Magdikától!
    Olyan csodaszép, csak el kell merülni benne!
    Köszönöm Neked Drága Moha!

    Végtelen baráti szeretettel
    Miki

    VálaszTörlés