Ébressz fel kérlek, mert fáj ha álmodok.
Nem süt a nap, kialusznak a fények,
Lelkemre sötétség borul és félek
Ha nem ragyognak már a csillagok
Nem süt a nap, kialusznak a fények,
Lelkemre sötétség borul és félek
Ha nem ragyognak már a csillagok
Rázd a vállam! Mert a semmi ködén át
Újra eljönnek s durván félre löknek
A múlt árnyai… és arcomon könnyek
Csorognak lassan… húzva mély barázdát.
Szólj hangosan vagy suttogd a fülembe,
Hogy velem leszel és foghatom kezed
S itt maradsz végleg, most és mindörökre.
S ha majd mint imát suttogom neved
És rám hajolsz csak úgy, engem szeretve,
Álmom szép lesz…s nem kell ébresztened.
Sütő Barnabás
Drága Moha!
VálaszTörlésUgye a szerelem milyen csodálatos gondolatokat szül! Mert az álom nem mindig szép, de azzá teszi a szerető társ:
"Álmom szép lesz... s nem kell ébresztened."
Ezek a csodák, amiket hozol Drága Moha, lelkünkben visszacsendül örömöt hozó varázzsá!
Köszönjük csodákat kereső lelkedet, lélektakaród melegébe vágyó lelkek örömét!
Végtelen baráti szeretettel:
Miki