2011. február 5., szombat

Sóvárgás


Hajlataim hajlékot adnak
íveidnek. Gallyak közül kicsikart
ég kékjét - a béke jelét – lengeti
lankadatlan kezed.

Pogány ösztön ujjong véredben.
Vágyad orkánja beszakítja
az üdvösség kupoláját.

Aztán súlytalanul sétálunk
a csillagtársulások szabad terein.

Pórusaimban hordom csókod ízét,
hogy mézétől a nyár után sóvárgó
ősz lerészegedjen.

Pethes Mária

1 megjegyzés:

  1. Jaj, Istenem, de szép!
    Mindig megtalálod a megfelelő költeményt, megtalálod a megfelelő hangulatot, melyben lélekrezdülésem visszaüzen lélektakaródba!

    Köszönöm ezt a csodát Drága Moha!
    Ilyen szép versek, gondolatok nélkül élni sem lenne érdemes!

    Végtelen baráti szeretettel:
    Miki

    VálaszTörlés