2011. február 2., szerda

A kezed


A kezed érzem arcomon.
Óvsz, mint gyöngyét
a kagyló. Ívelten
rám borulsz.
S hozzád kapcsolódom,
mint szárnyhoz a bogár,
országhoz a határ.
A kezed érzem arcomon.
Párna helyett
is ott vagy, s ha ébredek,
tovább mintázzuk
egymáson az életet.

Reviczky Krisztina

2 megjegyzés:

  1. Kedves Moha!
    Csodálatos, kifinomult mestermű..
    Köszönöm a lelkednek, hogy megosztotta ezt a szépséget!

    Ps: Moha gondolatait(lélekölelését) orgonaillatú, lágy szellőhöz tudnám hasonlítani - a lélek elixirje !

    Lelked ragyogása ölelje álmodat.
    Sok szeretettel:
    Gy

    VálaszTörlés
  2. Kedves "Gy"!
    Ez a vers olyan finoman átjárt, mint a leheletnyi öröm, egy elillanó legszebb pillanat, amely bár tovaszáll, mégis boldogságérzetet hagy maga után...köszönöm tavaszkép-érzetű, kedves szavadat.
    Léleknyugalmas estét kívánok!
    Moha

    VálaszTörlés