2011. február 26., szombat

Látomás


Vak tekintetem mögött rejtőzöl.
Hiába is futnék:
önmagam látom testeden megpihenni.
Virágporrá hullunk szét
ahogy összeérő fáradt arcunk
a Nap felé fordítva szeretkezünk.

Hegymegi Rita

4 megjegyzés:

  1. Virágszirmokba bújtatott álmok, de jó, hogy még visszajártok...

    Lélekbe hatoló gondolat és hozzá egy gyönyörű fotó.
    Annyira jó érzés nálad időzni, drága Moha!
    Minden kiválasztott vers egy-egy különálló szépség.

    Ölellek szeretettel:)
    Magdi

    VálaszTörlés
  2. Varázslatos ez a válogatás.... örökfényű költemények, gyönyörű képek, csodaszép gondolatok !
    megint megcsillantottad lelked finomságát, …bármit is hozol annyira mélyen „Mohás”!

    Mindig öröm itt Nálad ,kedves Moha!
    KÖSZÖNÖM!

    VálaszTörlés
  3. Drága Magdi, szavaid mindig olyan kedvesen kiegészítik a felrakott vallomásokat és gondolatokat, annyira örülök, mikor itt tudlak nálam!
    Ez a kép nekem is különösen tetszik.

    Szeretettel gondolok Rád mindig!
    Moha

    VálaszTörlés
  4. Nahát, Arozika, én KÖSZÖNÖM, hogy mindig átérzed és megéled "velem", ami azokban a sorokban van, ami bennem is megszületik, de érdemes tollakból kerül napvilágra...mindig boldogság rátalálni a gondolatokra, melyek szó szerint a mélyünket adják vissza!

    Olyan kellemes a perc mindig, mikor itt hagyott nyomodat felfedezem.
    Legyen nagyon-nagyon békés éjszakád!

    VálaszTörlés