2011. február 27., vasárnap

Szerelmes dal


Jobb- vagy baloldalt feküdnöm, egyre megy,
felszelnem a dinnyét, vagy a pohárban csillogó
vizet néznem. A kecses gyertya mögötte
semmi: meglibbenő levegő
az éjben, nélküled.
Éjfél jön, s az ablak előtt lepihent
a páva, árnyas nagy virágcsokor.
Kanaladat egy tányér mélytüzű eper
közt hagytad még az alkonyatban.
Most tanulom tűrni a homályt,
e sűrű tussal kihúzott,
e nem-te-alkottad éjet;
szájamba könnyek íze gyűlik,
a virágok közt csipős szél szalad.
A homályban málló tégla alatt
elnémul a tücsök, s én a magány
aromáját ízlelgetem
az asztalnál két hallgatás között,
nélküled az éjben.

Jobb- vagy baloldalt feküdnöm, egyre megy,
ha a némaság ölel át, s a karóra könnyeden
számolja a percet, s elhamvad a cigarettavég...
Lázas ujjaim ott túlnan kutatnak,
már indulok is
vörös sálban, barna cipőben
nélküled, érted az éjszakába -

A csillagok közt hallom sóhajod!

Karl Krolow
Tótfalusi István fordítása

2 megjegyzés:

  1. Igen, mindig boldogság nálad időzni!Ritka ,gyönyörű szépségeket, igaz érzéseket találok itt nálad....
    Nagyon szép hetet kívánok, kedves Moha

    VálaszTörlés
  2. Tudod, Arozika, néha elgondolkodik az ember, hogy mi is annál szebb, mint az önzetlenül megfoganó, és megszülető érzések? Ott fogannak meg, legmélyünk érintetlenségében és számtalan kedves szó és felénk nyújtott átérzés neveli, gondozza, oltalmazza, erősíti.
    KÖSZÖNÖM ittléted, a szavaidat, a gondolatokat...
    Békét hozó hetet kívánok, tiszta szívből Neked, kedves Arozika!

    VálaszTörlés