Melletted a csend is halk zenévé válik,
a végtelen nyugalom dallammá szelídül.
Ilyenkor érzem, több vagy, mint mások,
te vagy kit a sors, nekem szánt szerepül.
Rád bíznám életem szúró, apró töviseit,
mert tudnám, általad nem ejtenek sebet.
A legutolsó pillanatot is veled élném át,
szorosan hozzád bújva - szorítva a kezed.
Kun Magdolna
Drága Moha!
VálaszTörlésNagyon kedves vers ez számomra. Köszönöm, hogy gyönyörű blogodban is helyet kapott:)
Ölellek szeretettel.
Drága Magdikám! Olyan gyönyörűt alkottál, hogy megkönnyeztem! Gyönyörű!!!
VálaszTörlésOlyan csodálatos, hogy Moha elhozta költeményed!
Mindkettőtöket ölellek szeretettel:
Miki
U. i.: Magdikám! Elvihetem blogomra versedet?
Ez a vers személyre szabott. Nem viheted el Miki!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy tetszett.
Drága Magdikám!
VálaszTörlésÉrtettem szavaid, de azért gyönyörű!
Miki