Tenyeremben maradt az arcod,
magammal viszem az éjszakákba,
amikor útjukra indulnak a félelem
reggelig érő árnyékai,
amikor nincs más,
csak a visszhangzó
szívverések.
magammal viszem az éjszakákba,
amikor útjukra indulnak a félelem
reggelig érő árnyékai,
amikor nincs más,
csak a visszhangzó
szívverések.
Tenyeremben maradt az arcod,
imára fonom az ujjaimat,
s vigyázok, össze ne gyűrjék
a nappalok,
amikor már csak egyetlen
vissza nem vonható pillanatot
áldoz fel a hallgatás,
imára fonom az ujjaimat,
s vigyázok, össze ne gyűrjék
a nappalok,
amikor már csak egyetlen
vissza nem vonható pillanatot
áldoz fel a hallgatás,
amikor sötét éjszakát virágzik
a tekinteted.
a tekinteted.
Nagy István Attila
Csodás verseket fűztél egy csokorba , igazi lélekajándék!
VálaszTörlésMa is öröm volt itt lenni Nálad , kedves Moha!
KÖSZÖNÖM!
Mindig öröm itt látni egy lélekmosolyod!
VálaszTörlésRemélem, máskor is jössz, Arozika!
Igaziból várlak!
Szerelmes szívvel dobbanó lélekvillanás:
VálaszTörlés"Tenyeremben maradt az arcod
magammal viszem az éjszakákba,"
Köszönöm ezt a gyönyörűséget!