2011. április 25., hétfő

Kovács Attila: Fénnyel teli


Fénnyel teli, lágy vonalaidba
Belesimulok, és átölel, és ha
Elmentél, én majd visszavárlak
Addig meg szorosan magamba zárlak
Hogy ne szökj el, mint egy furcsa dallam
Mondd ki a nevem, de csak finoman, halkan
Hogy ne hallja más, csak a Nap meg az ég
Ha menned kell is, maradj itt még

Kovács Attila

1 megjegyzés:

  1. Olyan szívmelengető lélekvallomás, szavam is szegi!

    Köszönöm Drága Moha!

    Végtelen baráti szeretettel:
    Miki

    VálaszTörlés