Van a cél...

És van az út. Sokan azt mondják, elégedj meg azzal, amid van, amit kaptál, ne akarj többet, ne légy elégedetlen, ne álmodozz. De te ne hallgass rájuk! Igenis, legyenek álmaid, céljaid, nem baj, ha most megvalósíthatatlannak tűnnek. De ha nem álmodsz róluk, ha nem teszel értük, ha eleve feladod, valóban, soha nem is éred el őket. Az őszinte vágy mindig éljen a szívedben. Sokszor ennyi is elég. Az őszinte vágy. Ez a vágy elvezet célodhoz. És miközben vezet, fedezd fel az út szépségeit is. De ne állj meg mellettük, ne maradj ott. Hanem lépj tovább. Célod felé. Mert amit útközben találsz, még nem a célod. Hiába gondolod, hiába mondják, hogy ennyi is elég. Nem. Ne elégedj meg vele, hiszen a célod vár téged. És célodat elérni, az lesz az igazi szépség. Amit pedig útközben találsz, nem hiába van ott. Azért van, hogy majd még jobban tudd értékelni célodat, azért, hogy velük teljes legyen a kép. A sok szépség, amit útközben észrevettél, szívedben gyűjtöttél, célod elérésével válik teljessé. Benne, célodban nyer értelmet. Útra is szükség van, és célra is. Egyik sem teljes a másik nélkül. Igen, a cél, és az úton felfedezett sok kis apróság együtt jelentik az életet.

Az Életet.

Csitáry-Hock Tamás