2011. július 27., szerda

Rosita Kalina: Tükör

A toronyból
nézlek.
Azt, ami voltál, ami vagy.
Ami még mindig érvényes
a körülmények dacára.
A te törvényes éned vagyok.
Szeretlek. Kereslek.
Könyörgöm: jöjj vissza,
jöjj vissza - fel
a töviseken,
hogy elérd a rózsákat.
A te éltető lélegzeted vagyok,
mit ki nem olt a vihar.
A létrád vagyok, amin
egyszer megálltál.
Kérlek: gyere
még magasabbra,
hogy elérd a téged kísérő napot.
A torony vagyok, ami után vágyakozol,
a semleges szemlélő, akit szeretsz.
Az vagyok én, aki te voltál,
bár kétségbe vonod a jogom,
hogy eggyé váljam veled.
Benned vagyok, az aki vagyok.
Rejtett álmaid
álmatlan őre.
Te én voltál.
Az őr.
Rosita Kalina
Dabi István fordítása

2 megjegyzés:

  1. Drága Moha!

    Gyönyörű ez a vers, mit hoztál! Csodaszép gondolatok magunk tükörképéről, arról, aki már bennünk él, s megnézhetjük magunkat benne. Kik vagyunk tükörkép nélkül? A tükörkép megmutatja kik vagyunk valójában! Kivetítjük álmainkat a tükörképre, a társra, a bennünk élő szerelemre:
    Rejtett álmaid
    álmatlan őre.
    Te én voltál.
    Az őr.

    Köszönöm, hogy megtaláltad ezt a gyönyörűséget!
    El is vittem blogomra!
    Végtelen baráti szeretettel:
    Miki

    VálaszTörlés
  2. Kedves Miki!

    Vidd csak nyugodtan, hiszen csodaszép vers, minden sora egy-egy pulzáló önismeret vagy arra való törekvés...szeretem.

    Jó éjszakát kívánok baráti szeretettel

    VálaszTörlés