Meguntam a szomorúságot,
kínzott épp elég soká,
és most mint valami piszokra,
úgy nézek bosszankodva rá,
úgy nézek rá, mint ellenségre,
ahogy kell, ellenségesen:
legkönnyebb szomorúnak lenni
s erre már nincs időm nekem.
Nincs bizony, mert reggeltől estig
gyerekeimért dolgozom,
pénzem kevesebb, mint tavaly volt
s szívem is megromlott nagyon,
és ez már így lesz, amíg élek,
ezen csak rontani lehet,
igyekszem hát kibírni mindent
s nem bánom, hogy tönkremegyek:
így mentegetem életemből
ami menthető valahogy,
és néha egy-egy kis időre
már talán boldog is vagyok.
Szabó Lőrinc
Drága Moha!
VálaszTörlésMennyire lelkemből íródott írásokat olvashattam most is nálad. Gyönyörűek a fotók és a blogoldalon lévő gondolataid is.
Ölellek nagyon. Magdi
Drága Magdi!
VálaszTörlésSzabó Lőrinc több okból is nagyon szeretett költő(m)...
És látod, a sok nehézségen át mindig feltűnik a boldog pillanat képe, hinni kell benne, Magdikám!
Ölellek szeretettel!