Meleg habjaival nyári
alkony fürdeti a fákat,
füvek selyem hullámai
futnak – futnak át a szíven.
Halk csillogású, szélfutó
Jóság! ezüstlő levelek
remegő fényes csókjait
hozza szájamra a szellő.
Ez az az óra, amikor
úgy érzem, gondolataim közt
a Kapos gyerek-habjai
csillognak, sugdolózkodnak.
Futnak, futnak át a szíven,
mint gondolat száll rajtam át
lombsusogás, fürjek füttye,
bugyborékoló madárdal.
Szavak, szavak, kik úgy keltek
máskor, mint megdobott veréb-raj,
nesztelenül suhanjatok
az esti áhitat szelén.
Ússz el lobogó nap,
ússzatok el felhők,
hold szép gondolája,
ússzatok emlékek.
Kertünkben alattad
úgy fekszem, örök ég,
mint e vízállás, mely
napról-napra apad:
szikkadó talajon
tudja sorsát, némán
száll el – némán száll fel
mellemből a panasz.
Álmomban már felhő
voltam, elsuhantam,
árnyékom se bántsa,
akiket szerettem.
Illyés Gyula
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése