Nagymosást, milyen gyönyörűteregetést csinált a zápor;
tündököl tető, ég, fa, fű,
meg a szívem a tisztaságtól.
Megyek, még nem tudom, hova
megyek, hang nélkül énekelve,
utaim korlátlan ura,
hű tagjaim friss fejedelme.
Megyek a munkámmal, ahogy
az a kapás paraszt a dombra.
Munkám: lássam szavakba fogva,
hogy milyen elhagyott vagyok!
Megyek szöllők kis útjain:
ne találkozzam senkivel;
soha nem voltunk ily közel
egymáshoz, embertársaim!
Illyés Gyula
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése