Paudits Zoltán: Hintázó végtelen

 

Vastagon leheli bánatát

arcomba a szél,

fáradt felhők mögül

köszön rám a reggel,

álmosan néznek

el mellettem

az út menti fák,

árnyékod íve

szivárványt rajzolva

pihen meg vállamon,

és magába szippant

a hintázó végtelen…

Paudits Zoltán