Megszülettünk egykor, tiszta szívű gyermekként, álmokat szőve jöttünk a Fényből, az ismeretlen világból ide, a Föld nevű bolygóra, hogy véghezvigyük küldetésünk, megvalósítsuk mindazt, ami már fogantatásunk pillanatában ránk méretett. Jöttünk, hogy tanuljunk, tapasztaljunk, érjünk, fejlődjünk. Jöttünk, hogy a Fentről kapott és hozott testre és egyénre szabott képességeinkkel, és a születésünk után önmagunk és mások által kiegészített és megszerzett földi tudásunk égivel egyesített fonatával segítsünk, építsünk, adjunk és szeressünk, miközben figyeljünk és vigyázzunk arra, hogy mi magunk a hétköznapok nyomasztó terhei alatt össze ne essünk, és ha mégis elbotlunk, ha mégis megroggyan lábunk a teher alatt, akkor is mindig, minden helyzetben, fel tudjunk állni. A világot, melyben élünk, azon túl persze, hogy a Teremtő akarata által létrejött, mi teremtjük, de nem csupán a külvilág formálásának vagyunk aktív, vagy passzív résztvevői, hanem benső lelki- és gondolatvilágunk megalkotói is mi vagyunk, ami sok esetben embert próbáló feladat, hiszen a környezeti hatások, ingerek nagymértékben befolyásolhatják, átformálhatják a tudatalattink működését, így eltompíthatják, elnyomhatják a lélek és szív szavát. Szabad akaratot kaptunk, a döntés, és a felelősség is a miénk, így tehát a gondolati síkon történő teremtésünk közben soha ne feledjük, hogy saját alkotásunknak - annak „minőségétől és milyenségétől” függően – mi is boldog, avagy boldogtalan részesei leszünk…Paudits Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése