Most jó. Leírom, mielőtt
elszaladna irigy lábain
a szó, élvezem önfeledten.
Tárt karokkal érkezem
haza, két merítés közt
lopva figyelem, várom,
hogy keress. Lassan
szédülök, fejem szorítják
idegen szavak, s a tavaszi
levegő kimosta félelmeim.
Ha voltak egyáltalán,
könnyen levetkőztem.
Vajon mit látsz? higgy
magadnak, vágyad jó úton
jár, ha jön, bátran beköszön,
s szerelmem hellyel kínál.
Jó itt veled, átkarolva
megbújni, egy gyertya lángja
mellett duruzsolni, eltáncolni
rejtett titkaink. Múltunk
közös sírban, rajta kétségből
fonva hamis koszorú.
Csókot hintesz fáradt
szememre, hangod belesimul
fülembe, hallom mi bentről
zakatol. A jelzést figyelem,
rogyadozó szemhéjam
integet, lelkemen neon
felirattal. Megérkezel, ha
nem most, a következővel;
mosollyal álmodom sátras
várótermeket. Igaz ölelés
lapul a fénydobozban. Ez
most jó nagyon, gravírozott
Istenhozott a kirakatban.
Erdei Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése