Fazekas Dániel: Halkan csak

Csssst...
Figyelj.
Szólj csak halkan...
Ne vesszünk el a zajban,
mert halkak ma a gondolatok,
halkan mondd ha akarod, hogy értsem,
oly halkan, hogy szád se nyíljon.
Csak a szemed csodálkozzon,
s remegjen benne kérdés.
Mint gyűlő könnycsepp,
gyöngyszemnyi válasz a világtól,
felitatnám, de legurult arcodon,
elveszett.
S halkan csak, sőt,
szemedben némán sikolt a szenvedély,
s kiált benne a magány,
vagy énekel talán?
Szeretőd vagyok,
s az ősi rend szeretője.

Milliók férnek el köztünk,
e törékeny közelségében,
egy pillanat szelíd csendben,
két szavunk közt,
évmilliók!
Közel hozzád,
majd’ egyek vagyunk,
de törvény írja nincs közelebb,
mint jó elektronod,
míg lelkem megtart,
melletted rezgek,
s távolabb sincs, ha küldenél,
nem hagynám magam.
Vagy ha szöknék, erőd fog itt,
minden szabály hozzád szorít,
mert szeretlek.
A világ vagy,
a tér, az ellentét,
hol mozgok, mi éltet.

Fazekas Dániel