...a gondolatok, mint megannyi átlapozott újság, feküdtek a sarok ölelő árnyában, míg egy nap papírsárkányt hajtogattam a számtalanszor átbetűzött múltból...sarkait élesre hagytam, hogy még utoljára belemarhassanak új jövőt barkácsoló ujjaim hegyébe, akár a rettegő árva, aki magát védve kap bele, - a felé simogatón nyúló – kézbe...
odakünn táncolni tanította a szél az ősz-szoknyás avart, mikor megzavarva őket, hátukra helyeztem papírsárkányaimat...rajtuk színes szalagként fodrozódtak csalódások, elhallgatások, belém kövesült érintések romképei, és hivalkodón hullámoztak a felhők csúcsain...elengedtem őket, immáron a Sorsra bízva röptük, de hátam mögött folyvást hallik, ahogy éveimet a szalagok visszaéneklik...
nem tágított mellőlem, és én könnyek páncélja mögé bújva imádkoztam...majd ökölbe szorította lelkem a felismerés, hogy nem engedtem el a sárkányt eregető zsinórokat...és lenéztem sebesre vájt tenyerem üresébe...
...akkor érkeztél, és látva a mögötted vadul himbálózó papírsárkányokat már tudtam, hogy mi vagyunk a zsinór, mely a múltunkkal egybevarr...mégsem húzhat le örökkön mélyünkbe ágyazódva, csupán követi lépteinket, de már ártalmatlan...
add nekem őket, és minden félelmedet...kérlek...és tanuljuk együtt a nélkülük-lépteidet, én megőrzöm Neked minden viseletes évszalag utánad kiáltó hangját, és egyszer már nem látsz bennük, csupán egy gyermekien pörgő sárkányt...Te már lelkeddel szelídíted az enyéimet...
Moha
Fejet hajtottam előtted drága Moha!
VálaszTörlésÖlellek
Magdi
Drága Moha,
VálaszTörlésszerencsés az, aki lélekfonta zsinórként követi lépteidet, s kezedbe adhatja félelmeit, hogy ott, a Sors barázdái szeretetté formálják azokat.
Szeretettel ölellek,
Z.
Kedves Moha!
VálaszTörlésMikor ezt az idézetet olvastam -a Te, szépséges "szivárványod" jelent meg.....
Szeretettel:
@
"Ha Isten könnyet helyez a szemedbe, az csak azért van,
mert a szívedben szivárványt akar kifeszíteni."
(Charles Haddon Spurgeon)
Moha gyönyörű ,gyönyörű!
VálaszTörlésLegyen szép , békés estéd!
Jóéjt!
Drága Magdika,
VálaszTörlésne mondd ezt, kérlek, zavarba hozol...a lelkem akarta világra hozni, én "csak" bábáskodtam felette.
Köszönöm örökös kedvességedet hozzám.
Zohar Drága,
VálaszTörlésa lélek tudja csak igazán, milyen, amikor valaki mélysége és magassága a kezünkben pihenhet, amikor létezik az a zsinór, amivel minden féleleme hozzánk kötődik, nálunk nyugszik...hogy békét teremthetünk a másikban, aki olyan közel áll, aki olyan fontossá vált...és Ő is bennünk...megható érzés, és különlegesen megfoghatatlan...egy kezdődő út...
Ölellek!
Moha
Ez egy lélekmély-igaz idézet, és nagyon köszönöm, hogy ez jutott eszedbe, és elhoztad nekem, Kedves Névtelen @!
VálaszTörlésezt a napokban olvastam, megérintett az igaza:
"Amennyire élveztem a napsütést, annyira el is bágyasztott, talán túlságosan is. (...) Néha az efféle tompultság az ára annak, hogy megszabaduljon az ember a hordaléktól, vagy ha megszabadulni tőle nem sikerül is, legalább a felszínre kerül, és megtudom, hogy mit cipelek magammal. Olyan ez, mint egy mosás, de a lelket nem vízzel mossuk, hanem könnyekkel, tombolással vagy révülettel, alkattól és alkalomtól függően."
Tomori Gábor
Tudod, Drága Arozika, jó érzés a gondolat, hogy ha akarjuk, akkor szélnek engedhetjük a magunkkal hordottakat, ha pedig akarjuk magunk elé tarthatjuk védelmezőül, talán a zsinór a lényeg, és hogy milyen hosszan és feszesen tartjuk.
VálaszTörlésNyugalmas éjszakát, békés álmokat.