Szokatlanul nyugalmas most a reggel;
az úton csak vigyázva járhatunk, mert
a hajnali eső arany csigákat
vert le a fáról. Tisztább vonalakban
sorakoznak fel a távoli dombok
és mikor a lassan melegedő föld
a hajnal könnyét már visszalehellte:
oly friss a szín, üveglelkünkön át oly
zenében úszik minden, mit a szem lát,
hogy e forró és nedves ragyogásban
levedlik rólunk az ember magánya
s nem is magunkat, nem idegeinket
érezzük zsongani: oly mély gyönyörré
sűrűsödik az élet, hogy ilyenkor
hajam az erdő ruganyos hajával
összefolyik, karom ölelve nő a
kék láthatárba, mellem eke vérzi,
hangom a szél dala és az örök Nap
az én szemeimből nevet a földre.
Szabó Lőrinc
Nem lehet véletlen, hogy ma reggel, pontosan ezt az Ákos dalt hallgattam meg. Néha benézek Hozzád, és megnyugtat amit látok.
VálaszTörlésDrága Éva,
VálaszTörléséppen pár perce volt gondolataimban, hogy véletlenek mennyire nem léteznek...sokszor adja ezt bizonyságul a Sors...
Mélységesen meghatottál ittléteddel, hátrahagyott szómelegeddel és az általuk ajándékozott érzéssel. Csak köszönni tudom...köszönöm.
Szeretettel...
Moha
Drága Moha!
VálaszTörlésAmit, és ahogyan írtál itt pár sorban, az ember lelkére balzsam. Én köszönöm, hogy eljöhetek Hozzád megpihenni.
Ölellek szeretettel: Éva/szaffy/
Éva Drága,
VálaszTörlésén csak azon szavak melegéből tudom megszőni a Lélektakaró érzését, amelyekből lélekszépedhez hasonló békesség, és tiszta kedvesség árad. Ha magamnál tudhatlak el-,és megpihenni, az nekem öröm és végtelen meghatottság, egy léleksimogatás.
Szeretettel ölellek:
Moha