2011. október 30., vasárnap

Szabó Lőrinc: Fenn és lenn


Óh, izgalmak rokonsága! Vakít
a roppant hő, olvadt anyagait
keveri benne, ércet, salakot
együtt lazít a legfőbb láz, s ahogy
a napban a szárnyra kelt elemek,
test s lélek egy káprázatban lebeg,
testben-lélekben egy isten. Soha
nem tudtam én, később se, micsoda
erők fújtak rám, s vittek, tollpihét,
és hogy annyit magyarázkodtam, épp
a zavar tette, a rémület, a
csodálkozás: az Egy alázata
a sokba, szennybe, le, s a Szellemé,
s az ő kiváltsága az ég felé
röppenni megint, tisztán, fényesen,
hogy keveredjék a fenn és a lenn:
szent minden csók és minden őrület,
ha végtelen vágy tölti a szívet.

Szabó Lőrinc

4 megjegyzés:

  1. Drága Moha,
    köszönöm, hogy megmutattad nekünk azt, aki ilyen magas szinten műveli azt a csodát, amit úgy hívunk, hogy magyar nyelv.
    Szeretettel ölellek,
    Z.

    VálaszTörlés
  2. Zohar Drága,
    tudtam, hogy nem lehet véletlen Szabó Lőrinc hozzáfonódása lelkemhez, és a szeretet, amit munkássága formált bennem a nyelvünk iránt.
    És ezt közösen megélni végtelen öröm lett.

    Szeretettel ölellek!

    VálaszTörlés
  3. Drága Moha!
    Blogod szépsége mindig örömet szerez az olvasóknak.
    A fotók és a hozzáillő szép versek önmagukért beszélnek.
    Szeretettel jártam itt.
    Ölellek
    Magdi

    VálaszTörlés
  4. Drága Magdikám!
    Boldog érzet, hogy olyan szóképek gyönyörét közvetíthetem, ami megérint szívet és lelket, és tudom, a Tiédben mennyi szép lakozik, így ez is külön öröm.

    Szeretettel ölellek
    Moha

    VálaszTörlés