jó volna megbújni egy apró jóságban,
egy emlékkép ölelő kopottjából figyelni,
ahogy illatokat formál a képzelet
ott, ahol
csak hunyt pillák mögül
vezérli érzékeinket
a múltba vetkező révülés,
ahol szégyenérzet nélkül
meztelenkedik a lélek
és megannyi idommá
egyesülve
rajzolja meg
színes körvonalainak
játékos valóját
jó volna egyetlenné válva
semminek lenni
ott,
ahol szirmából
könnycseppjeit bólintja
ráboruló kedvesére
egy hajlongó
levendulavirág
és lélekcipők
szakadt hangú
koppanását követve
felfedezni
a tenyerünkben
futó
egyirányú utcát.
Moha
Drága Moha!
VálaszTörlésHa jóságra vágysz ebben a néha keserű ízű világban, akkor mindig vidd magaddal, még akkor is, ha úgy gondolod jó helyen jársz. A jóságból soha nem lehet elég, és annyian kérik ráncos tenyerüket tartva, nem tehetjük meg, hogy ne osszunk belőle. Mindenre fel kell készülnünk.
Ölellek: Éva/szaffy
Drága Éva,
VálaszTörlésa jóság olyan gyógyszer, amelyet a lélek folyamatosan "szed" önnön és a mások gyógyítására, vagy szépen tartására. Amelyet mindenkor felkínál, még tudattalanul is, hiszen a hordott, mélyből rügyező jóság egyetlen mozdulatban, pillantásban, mosolyban és szóban megbúvik...és mégis, gyakran a legutolsó pillanatra hagyjuk, és remegve várjuk, hogy még "hatásos" lehet...mégis gyakorta "hiánycikk" a lélekpatikákban. Ezért tudom, ha ökölbe szorított kezet látok, először azt kell hinni, hogy egy ilyen jóságszemet szorongat féltve, hogy megossza...
Köszönöm, hogy szavaiddal védelmezve Te is hoztál belőle...
Szeretettel
Moha
Drága Moha,
VálaszTörlésmindaz, ami jó volna, az ott él a lelkedben, s akkor, ha majd az úton melletted lesz az, akivel már nem kell keresned az útjelzőtáblák bizonytalan üzenetét, akkor majd megszűnik a "volna" és marad a jó... talán :)
Ölellek,
Z.
Nagyon vártam a válaszod. Biztos voltam benne, hogy tartogatsz valamit a takaród alatt, amitől sokkal könnyebben fogom magam érezni, és most már tudom azt, hogy a jóság-kavicsok valójában buborékok, melyek ha röptükben el is oszlanak, ezernyi darabban omlanak vissza a földre, felfrissítve az emberek arcát, akik csodálkozva néznek utána.
VálaszTörlésKöszönöm, ölellek: Éva/szaffy
Zohar Drága,
VálaszTörlésminden, ami jó az emberi lélekben egy visszatükröződő képmás, önmagunké, vagy egy léleké, amelyik a miénk, mégis másban növekedve él...Létezik az az egyirányú utca, ahol ezen lélekutak simulnak össze párhuzamban, lassan lépdelve merészkedünk rá, mert ezek a közös utak már régen ki lettek jelölve.
talán...:)
Ölellek
Moha
Drága Éva,
VálaszTörlésa takaróm alatt nálamnál szebb gondolatokat látok Tőletek, olyan tiszta széppel vagytok/vagy az én csetlő szóvirágaim előtt, ami meg sem érdemli azt a fényt, amelyen át rávetülsz.
Ha könnyebb érzeteddé válhattam, akkor megérte a szavak gömbjeit addig kerekíteni mélyemben, amég messzire repülve széthullhattak, egy mosolyvonalú sóhajban. "Jóság-kavicsaid" a bennem feszülő víztükör áldott őrzői, hogy utat mutassanak és medrébe tereljék a zabolátlanul feltörő gondolatokat, a hitet eltűnőnek látszó és mégis létező örökérvényekben, mindenek feletti szépben, és a szívvel élés értelmében...és akkor talán nem csak ünnepi napokon öltöztetnék magunkat lélekbe...
Én köszönöm, és ölellek
Moha
Az én fényem halvány gyertyafény, kitéve a Sors szeszélyeinek, de fénye mellett mégis megláttam a Te szó-gömbjeidet, melyek a felhők között libbenek tova, osztódva és vezetve engem, a fentről jól észlelhető lélekrejtelmekbe.
VálaszTörlésHitted volna? Én már hiszem, hogy a lélekfolyosókon a törött szárnyú angyalok állnak őrt, s bár szárnyuk sebzett, a lelkük szép.
Jövök még:)
Jó éjt!
Takarózz be, szeretettel ölellek: Éva/szaffy
A gyertyafény nem akkor mutatja a legtökéletesebb világát, mikor vakítóan ragyog, hanem amikor gyönyörű táncát halványul vetve behunyorít a legkisebb zugba is, hogy mécsfénybe ölelhessen minden féltett és elbújtatott szegletet a lélekszobában...a legigazabb dolgok sosem végletesek, az izzó gyertyafénynél bájosabban természetesül lobog a halványabb sárga...de az sosem válik halovánnyá...
VálaszTörléshmmm, igen, már én is hiszem, hogy a Sors szeszélyei folytán törnek az angyalszárnyak, de talán így kell lennie, mert másként talán nem mernének két lábon járva, elvegyülve sétálni...pedig szükség van rájuk, hogy az átjárókon lélektől lélekig adhassák át simító öleléseiket, a fentből a lélekmélybe vezető kapocsként.
Várni foglak :)
Szép álmokat!
Már betakart a sok lélekszép, ölellek
Moha
Hogy visszajárok megragadni a takaród csücskét, Drága Moha, nekem felüdülés, szükségem van a csendre, és innen indulva el tudom megtalálom azt. Valahol elveszítettem, és most a lélektakaró láthatatlan melegében ringatózva, talán visszaköltözik belém is.
VálaszTörlésKönnyed napot kívánok, ölellek: Éva/szaffy
Szép hétvégét,kedves Moha!
VálaszTörlésVigyázz magadra!
Minden jót:)
Drága Moha!
VálaszTörlésVan akinek odaát is egyetlennek maradtunk, egyetlen finom rezgésű virágsziromnak...
Gyönyörű a versed, mint mindig.
Szeretettel jártam nálad.
Ölellek
Magdi
Drága Éva,
VálaszTörlésa lélektakaró volt örök menedékem, gondolataim bölcsője, és a megnyugtató sarok, amit magamban építettem, soha nem álmodtam róla, hogy ilyen üvegtiszta lélek is hasonlóan érezheti magát nálam, mert itt egyenetlen a padló, és reccsen a rozzanó lélekburkolat, de ameddig emberköziség tartja vállán fedelét, oly szívesen nyújtom át a kulcsát a lélekösszekötő lakatnak...
Reményem a megnyugvásod...
Lélekbékét kívánva, ölellek
Moha
Drága Arozika!
VálaszTörlésIttléted sosem kívánom közhelyes, sablon mondatok betűibe fonni, mégis az öröm és a jóleső érzet kiabál folyvást a napfényre ilyenkor belőlem, hiszen ismerem a szépre szomjazó lelkedet, és ha nálam jársz, mindig megsimogat, hogy talán olyat adhatok és az lehetek, aki és ami örömödre lehet.
Békés gondolatú, nyugalmas hétvégét, napsütéses őszi színeket kívánok, őszinte szeretettel :)
Drága Magdikám!
VálaszTörlésElfogult kedvességed mindig elkísér, minden lélekből kibuggyanó szavam alatt, miközben szebbnél szebb gondolataid vigyázzák a baráti szívemet.
Köszönöm szeretésedet.
Ölellek
Moha
Drága Moha!
VálaszTörlésIgyekszem halkan lépni a lélekszobába, s ha reccsen is a padló, hidd el tudom milyen érzés, legalább meghallhatod érkezésem, s ha elfogadod amit tenyeremen tartok már készen állok tartani a lélekmennyezetet, öröm ez nekem.
Ígérem, a kulcsot és a lakatot szívem fölött viselem majd.
Köszönöm a bizalmat, és meleg, puha, bársonyba burkolt estét kívánok.
Ölellek: Éva/szaffy
Drága Éva,
VálaszTörlésa lelkek léptei úgyis a szív kíséretével nyitnak be, a reccsenések közti leheletárnyalatokat megérzi a mélyünk, messziről felismeri, hogy a jóság vagy a félelmesség nyomja le rézkilincsünket...a lakat és kulcs láthatatlan, és önmagukat fedik fel azok előtt, akiket választanak...észrevettek Téged, és a szándékok szépét benned...
Léleknyugalmas, pihentető éjszakát kívánok.
Ölellek: Moha
Drága Moha!
VálaszTörlésCsak odajárok vissza, ahol szívesen fogadnak, csak magamért. Nincsenek földi kincseim, de amim van, azt te többre tartod, hiszen már mondhatom így, ismersz.
Hogy szavakkal bizonygassam lényem mélyének ajándékát szükségtelen, hiszen a bőrünk felszínén a rezdülések úgyis árulkodnak rólunk. Még látni sem kell a másikat, csak érezni.
Ez a dal is, amit most hallok, még közelebb hozott a kandallód mellé.
Pihenj jól, töltődj fel a Fentből, talán fárasztottalak, ölellek. Éva
Drága Éva,
VálaszTörlésaki igazán örül egy lélektiszta kéznyomnak a takarója szegélyén csakis önmagáért, lélekre csupaszított valójáért teszi...és többet egy ember nem is adhat, mint őszinte valóját és szeretetlángjait...az itt-kandalló melege ezektől parázslik fel.
Ez a dal nagyon "belőlem" szól, örülök, ha dallama számodra is megőrzi az emberben megbúvó dallamot, ami önmaga és pont ez adja melegségét.
Hogy fáraszthatna bármi, ami őszinte és emberi?...inkább megtisztel a bizalmad.
Kívánom estédbe, a lélek csomóinak felfoszlását és elpihenését.
Ölellek szeretettel:
Moha