kőbe zárom
a pillanatot,
mikor elém guggolt
őszi rám várásod,
és leléptél
vásznamról,
ahol vonalakból
szőtt igaz
arcodba
fordult a
valóság grafithegye
narancsszín-viaszfényben
tükröződött
a pillantásod
ami szavak
végtelen sorára
kattintott
téphetetlen
lakatot,
...
többet mondott
az első érintésed
felsikoltott a bőröm
ujjbegyeid alatt,
akár vasalt lepedők
redői sóhajtják
gyűrött létük
a testfontatok alá,
akár a sercegőn
kiszáradt
patakmeder,
ahogy esőcseppek
kényeztetik
vágyakozó peremüket
és tekinteted
borotvaként
vágta el
reszketésem
utolsó
béklyóit,
a gondolatok
kusza porfelhői
messze távolból
követték lelkem
vágykiáltásait
tenyered redői közé
életvonalammal bújtam
és ujjaim szorításával
láncoltam magamhoz
érintéseidet,
félelemmel szállt rám
a gondolat
hogy felszabadult
akaratod
már nem jár be új utat
rajtam
de
tekinteted pólyába
zárta
minden reszketésem
Moha
...s a Takaró lágy szuszogása
VálaszTörlésleheli rád
boldog létezésem...
Ez a pár sor érett meg a csodálatosan leírt szerelem olvasásakor.
Köszönöm kedves Moha, hogy jutott nekem is egy falat ebből a kenyérből, csak pár morzsa is elég, hogy kovásszá nőjön az érzékiség íze és illata, amit lágy selyembe csomagolva kínálsz...
Ölellek ezért, Éva
Drága Éva,
VálaszTörléspár sorod is egészen átköti szalagjával az érzelmek ajándékdobozát, melyet, akár egy gyermek folyvást kinyitni vágyunk, ezernyi kincs után kutatva, ez a láda mindannyiunk mélyén él...és ebből a lélekládikóból mindenkor új és új érzések kúsznak fel szívünk melegéig.
Vannak azok az érzések, amelyek reszketőn megbújva simulnak belénk, majd örök nyomot égetve simogatnak el nem múló emlékképeket ránk, és ezen emlékek a jelenben élnek és a jövőbe vágynak.
Igazán köszönöm örök, szeretetteljes figyelmedet a "mohaságok" iránt, ölellek: Moha
Drága Moha!
VálaszTörlésEgyetlen érintés, egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy a kétség emelt tűzfal apró darabokra hulljon. Érzéseink félelme pedig mindaddig bennünk marad, míg szívvel szeretünk.
Gyönyörű gondolataid mindig mély nyomot hagynak lelkemben.
Szeretettel ölellek
Magdi
Drága Magdikám,
VálaszTörlésTe mindig rendületlenül bátorítod a mohalepte szavakat, miközben apró kis szöszök csupán abban a világban, ahol a Hozzád hasonló lelkek folyvást forrón tartják lelkünk kemencéjét írásaik melegével.
Szeretettel ölellek mindig
Moha