Lemosom rólad,
ha szóömlenyek
dagonyáznak lelkeden.Csöndre intem
az időt, miközben
zavarában ujjperceket
ropogtat. Citrommal
dörzsölöm, fényesítem
a májfoltos utat.
Megtérítem a
kegyes sorsot, ha
kegyetlenkedik.
Napsárga csokorba
kötöm, mikor
avarrá érik
a nyár. Telepítek,
ha nincs elég
vers a tóban.
Stoppolok, ha szakad
a membrán,
valóra váltom,
ha emlékeid álmodtad.
Tüzet rakok, hogy
az Iszony elégjen,
minden kínt
vállalok helyetted,
hogy boldoggá tehesselek.
Reviczky Krisztina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése