2012. január 14., szombat

Jókai Anna: Töredék

 

Az elzárt Én

Rémálmok. A falról rám mutatnak vádlóan a szentek. Élve eltemettek. Csöngetnek, és zsákba tesznek. Magas láz. Meg kell halni. Az anyám is meg fog halni. Miért? Nem akarok egyedül maradni. Félek. Szorongás. Nem akarok elaludni, mert nem tudom, alvás közben hol vagyok Én. Ülök a sámlin. Vagy a magam készítette „házioltár” előtt térdepelek. Sokat imádkozom. A külsőségek – szentkép, terítőcske, gyertya – fontosak. Az unalom is gyötör. A tétlenség, a mozdulatlan semmi. Vánszorog az idő. „Csak a buta ember unatkozik.” „Csak az fél, akinek rossz a lelkiismerete.” A vigasztalások! Babával nem szeretek játszani. Társasjátékot nincs kivel. A megmentőm: a képzelgés. A jövőbe vetített bonyolult és izgalmas történetek, amelyeknek mind én vagyok a főszereplője. És később a könyvek. Válogatás nélkül, főleg „felnőttirodalom”. Együtt a ponyva és a klasszikus. Látom, tapintom a hősöket, az illatukat érzem; a zárka körül megnyílik a világ, amitől engem eltiltottak, ami rám vár, s egyszer, ha nagy leszek, az enyém lesz...A csillagokat bámulom, a vonatok után nézek, remegnek a szarkalábak, potyog az érett feketeszeder, „saját” tyúkom van, velem alszik az ágyban – ez a tárnokligeti nyaraló. A diófa levelei közt átvillan a nap. Kitörni innen, de úgy, hogy azért mindig legyen a háttérben védelmezőm. Aki értem él, mint az anyám. De nem rabtartóként, hanem inkább rabszolgaként. Mert nekem ez jár.


                                                                                                                                             Jókai Anna

2 megjegyzés:

  1. Drága Moha!
    A zene és a versek összhatása lenyűgözött most is.
    A fotók pedig tetézték az írások szépségét.
    Szívből gratulálok gyönyörű blogodhoz.
    Szeretettel ölellek
    Magdi

    VálaszTörlés
  2. Drága Magdikám,
    ez a zene elringatta a sok gondolatot, majd felkorbácsolta és még inkább lélekbe égette...Jókai Anna szavainak súlyát oly finoman tartotta ez a dallam, hozzákívánkozott...bennem így született egységgé, és boldog vagyok, ha átnyújthattam ezt az érzést, amit megmagyarázni képtelen vagyok, de Te szintén átérezted, és köszönöm Neked.
    Szeretettel ölellek mindig!
    Moha

    VálaszTörlés