elcsendesültem benned

és ennek visszhangja
fülsiketítő némaságban
válik le sejtjeim
oldalán

szívemen bukdácsol át
a nélküled lét
mindennapisága

megszokhatatlanok
a kérdések,
melyek bennem naponta
hasítják fel
évek palástját,
mely mindent jóságos
megnyugvással takart
be

fázom tenyered érintése nélkül,
ami szívemet
tartotta melegen
és reggelente
mégis verejtékes
ágyam
fogságában ébredek

elcsendesültem benned...

...én nevedbe bújtatom
mégis elfagyott álmaim
jégvirágzását

Moha