néma csendemlék-foszlányok rebbennek
az ámuló hold haragos fényében,
mint hűtlen utazót,
úgy fürkész, úgy kémlel,
miközben
régmúlt idő jelen-árnyú kezével
hófehér kelmét sző az emlékezésre.
...elhagyatott, ódon lélekszobám menedékéül,
csendszínű lepel hull hátrahagyott életemre...
Moha
Van, mikor a fojtogató csend mélyebb sebet ejt, mint maga a kiáltás.
VálaszTörlésMinden szórezdülésed lelkembe mar és elzokogja mérhetetlenül nagy fájdalmát.
Tudd, drága Moha, hogy hihetetlenül gyönyörűen írod le a szenvedés keserves kínját is.
Csodálattal olvaslak.
Ölellek nagyon.
Magdi
Mindenért jövök ide: képekért, zenéért, versekét, idézetekért...Miattad!:-)
VálaszTörlésDrága Magdi,
VálaszTörlésvan, akinek a csend hangosabban üvölt, mert mértéktelen az űr, amivel érkezik, de a csend kell, a csend gyógyító...olykor egy elringató lélekbölcső.
Köszönöm, minden szavad és örök jelét barátságodnak.
Ölellek, lelked által elfogult szavaidon átölelve.
Moha
...és én örülök...Miattad...:), drága Éva!
VálaszTörlésDrága Moha!
VálaszTörlésAz összes költeményed elviszem magamhoz, mert oly csodálatosak, nincsenek hozzá hasonlóak!
Páratlan szóképek, csupa szív lélek-villanások,
ragyogó gyöngyök!
Baráti szeretettel Miki
Drága Miki!
VálaszTörlésMindig megtalálnak kedves szavaid és megható odafigyelésed, amivel oltalmazod és befogadod a gondolataimat, és a lelkemet.
Köszönöm mindig kedves ittléted.
Baráti szeretettel
Moha