viaszmeleg imáimra kulcsolódom,
körbefonom áthidegült
csontjaimmal,
zörgő lélekkondulásom
messze szálló hangjaival
egymásra tapasztott tenyereim
közét
számvetéssel töltöm meg,
és térdemen hordozom
körbe tébolyult
útkeresésem nyomait
horzsolt bőröm
égető érzete,
lélekfeszületemhez
kötözött megbánása
ellened vétkezéseimnek...
Moha
Hiszen a fák törzse is horzsolt,
VálaszTörlésa madarak is vesztettek tollakat,
a virágok száraz kóróvá változtak,
és mégis visszatérnek a világba,
zsongani, élni, és feltámadásukkal
üdvözölni, minket a kicsinyhitűeket.
Minden élőlényben az élni akarás a legerősebb kötelék, ami egy békés pillanathoz fűzi, ahhoz a perchez, amikor a háborgások zaja a csend bölcsőjét elringató kezei közt válik semmivé...sokszor ezt keressük csupán, és egyszer, vagy tán újra, megtaláljuk...köszönöm ittléted, drága Éva! Ölellek.
VálaszTörlésMinden percben vétkezünk és bűnhődünk valamiért.
VálaszTörlésNem tudjuk hogyan kell tökéletesen élni, mert nincs tökéletes élet. Elvárások vannak és aszerint kell haladnunk utunkon.
Gyönyörűek a gondolataid drága Moha!
Mindig nagy szeretettel jövök hozzád.
Ölellek. Magdi
Drága Magdikám, egyetlen elvárás létezik az igazán szerető léleknek, boldogságot adni a hozzá rezdülődő másik léleknek, csak megnyugvó békét hozni minden percére, csak átérezni a benne születő álmokat, és segíteni megvalósítani, ha igazán szeretünk.
VálaszTörlésMindig szeretettel látlak, és várlak, ölellek!