2012. április 18., szerda


...kellenek a szavak, amelyeket nem mondhatok ki, amik parázsként égetik a számat, és önálló akaratú élőlényként menetelnek mind közelebb a pillanathoz, amikor megszülethetnek, de mégsem érkeznek meg soha ahhoz a jelenhez, amelyben létezhetnének. Ők csupán bennem élő aprócska teremtmények, cinkos ikertestvérei vágyakozó lelkemnek.  Házuk a reménység, és folyvást építik bennem aprócska falvaik menedékérzetét...

Moha

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése