...kellenek bennem az őrült szitkok, és beletörődő némaságok fonatai...az ébredések sokfényű és fénytelen változásai, amelyek süllyedő mellkasomra térdepelve fullasztanak bele a holnap örökös újrakezdésébe. Abba a holnapéba, amely meztelen papírlapként érkezik hajnalonként a nyikorgó lélekzsanérok repedésein, és bénult szemhéjam mögött várakozó gondolatokkal festi meg önmagát, hogy magamba zárt társam legyen arra a napra...hogy éjjelre elkopjon az utolsó vonalig...másnapig...
Csodállak és csodállak és szeretlek, mert téged nem lehet nem szeretni.
VálaszTörlésA lelked kincs, mindennél szebben ragyog, akkor is, ha néha könnyben ázik.
Ölellek nagyon.
Magdi