Ezüst éjjelek hűs hajnalán,
ébredezel bennem
csendesen,
mint gyermek anyja
meleg ölén.
Suttogás kendőjével
takarom
törékeny, oly illanó
lényedet,
hogy megtarthassam
magamnak.
Ringatlak halkan dúdolva
dédelgetett almaim bölcsőjében,
holtig védve zord idők
záporaitól.
A remény selymes gyepére
kiteszlek
éltető Nap sugaraiban
fürdeni, hogy
légy hamvas kikelet
holnapom égen,
s mint temetett vagy új
csillagaként hullj
bús jelenem elsötétült
égboltjára,
legbelül megérintve elfáradt vállaim.
Berze Tünde
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése