Kilincsre zárjuk a múlt
ajtaját,
ám sokáig por mégsem
lepheti,
él bennünk valami,
mely letörli időnként,
s nem enged, nem hagy
felejteni.
Se jót, se rosszat,
nincs kivétel,
múltunk immár életünkre
ható,
jelenünkben többnyire
nem számít már,
de e kilincs kétfelől
nyitható.
Utat végleg zárni kevés
a kilincs,
oda kulcs kell és zár
– s az ember szelektál –,
tudatunk melyen
kulccsal nem zárunk,
s az emlékek jó része
néha visszajár.
Amíg csak kilincs
van, esély is van,
hogy út lehessen – ha
nagyon kell – a múltból,
oldás, keres, magyarázat,
áldás,
kiáltás serkenjen
feneketlen kútból.
De ha lakat zár –
meddő kopogtatás,
az ember hallhatja, ám könyörtelen,
nem hagyja feloldani
a homályt, a múltat,
s minden kegyelem esélytelen.
Jószay Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése