2012. május 26., szombat

 

egy megfeszült izom
akartam lenni
szíved vérvörös zubogásában,
és
kifeszülő mozdulatlanság
a cikázó lélekpercek közt,
mikor rám gondolsz

 egy halk ima
elmorzsolódott visszhangja,
ami lélektemplomod
falaiba
gömbölyödött...

mindörökre megszentelve,
ami megszületett belőled
...bennem

Moha

4 megjegyzés:

  1. Mindenkinek van pihenőhelye, egy vagy több, de van, hogy szusszanjon, töltődjön.
    Itt vagyok nálad és köszönöm!

    VálaszTörlés
  2. Lélek-melegek szavaid, mint mindig, és ezen kedvességek bélelik a takarót puhává, köszönöm Neked!

    VálaszTörlés
  3. Most sem tudok mást írni, csak az, hogy tőled nem megy el az ember üres szívvel, mert az mindig megtöltődik szépséggel és szeretettel.
    Gyönyörűek a gondolataid.
    Ölellek.

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm, Magdikám, hogy mindig türelemmel és megértő lélekkel lapozgatod léleksoraim lapjait...
    Ölellek

    VálaszTörlés