...tudod, eljön a perc, mikor az elfogadhatatlan végleg legyőz, amikor
feladod az észérvek öngyilkos meneteléseit, és a vesztes csatatér közepére
rogyva imádkozol azért, amit magaddal hoztál elgyengült szívedben...nem szabdalod,
nem vérezteted, hiszen enyhe vörös pírja már nem pulzálja a megnyugvás ütemeit,
csak leteszi a fegyvert és tenyerébe nesztelen szavakkal rajzol tovarohanó
életvonalat a megadás...rálehelem minden ujjam egymásra szorító fehérségébe, amit
sosem mondhattam, ami meghallgatatlanul mélyült el bennem és ágyazta magát
szótalan vánkosba...most szemfedelet hajt rá a Jóisten egyetlen mosolya...
Mindig van olyan gondolat, amit sosem mondunk el, csak magunkba zárjuk, egészen lelkünk legmélyére, s azzal az ott lapangó titokkal indulunk a nagy útra. Szeretettel.Magdi
Az én legtöbb gondolatom ilyen, mély lakatzárba fészkelik magukat, némelyek kimerészkednek ide, félve, és találkoznak kedves szavaiddal is. Köszönöm. szeretettel
Mindig van olyan gondolat, amit sosem mondunk el, csak magunkba zárjuk, egészen lelkünk legmélyére, s azzal az ott lapangó titokkal indulunk a nagy útra.
VálaszTörlésSzeretettel.Magdi
Az én legtöbb gondolatom ilyen, mély lakatzárba fészkelik magukat, némelyek kimerészkednek ide, félve, és találkoznak kedves szavaiddal is.
VálaszTörlésKöszönöm.
szeretettel