szemedből a zöldet olvastam,

a rétek dunnaszerű

suhogó hangjait,

ahogy a földre hanyatló

testünk alatt megzizzentek

a fűszálak szerenádjai

és szemedben játszott a barna,

a mélysötétben táncoló

nedves homokszemek,

ahogy talpunk alól futottak

lábujjaink közé,

és gyermekin egymást

kergetve húzódtak vissza

a csobogó fodrok közé

de rám vetült szemedből kékje

a felhőtlen ég fényének,

a naplemente előtti

fodrok

tökéletesen kivehető

alakzatainak

és megláttam szemeidben

önmagam,

ahogy rétek,patakok, felhők

csokrait fűzöm zsinórvégekre,

és elengedek

 mindent

szabadnak

benned...

Moha