...tudod, eljön a perc, mikor az elfogadhatatlan végleg legyőz, amikor
feladod az észérvek öngyilkos meneteléseit, és a vesztes csatatér közepére
rogyva imádkozol azért, amit magaddal hoztál elgyengült szívedben...nem szabdalod,
nem vérezteted, hiszen enyhe vörös pírja már nem pulzálja a megnyugvás ütemeit,
csak leteszi a fegyvert és tenyerébe nesztelen szavakkal rajzol tovarohanó
életvonalat a megadás...rálehelem minden ujjam egymásra szorító fehérségébe, amit
sosem mondhattam, ami meghallgatatlanul mélyült el bennem és ágyazta magát
szótalan vánkosba...most szemfedelet hajt rá a Jóisten egyetlen mosolya...
Moha
Mindig van olyan gondolat, amit sosem mondunk el, csak magunkba zárjuk, egészen lelkünk legmélyére, s azzal az ott lapangó titokkal indulunk a nagy útra.
VálaszTörlésSzeretettel.Magdi
Az én legtöbb gondolatom ilyen, mély lakatzárba fészkelik magukat, némelyek kimerészkednek ide, félve, és találkoznak kedves szavaiddal is.
VálaszTörlésKöszönöm.
szeretettel